Amikor egy pár életébe belép egy harmadik, mindent felforgat, minden megváltozik. A korábbi dolgok nem működnek tovább. Az érintett fél úgy érzi, mintha egy hatalmas rúgással kirúgták volna a saját életéből. Mintha hirtelen valaki más életét kellene élnie. A korábbi dolgok valószerűtlennek tűnnek, mintha egy másik dimenzióba került volna, és onnan nézne vissza.
Mit lehet tenni? Lehet tenni valamit? Ha a párnak jó volt a kapcsolata, ha őszinteségre alapult, akkor a legjobb, ha megbeszélik, ami történt:
“Szeretnék valamit elmondani. Találkoztam valakivel, akit nem kerestem, nem akartam tőle semmit, hidd el. De megtörtént, szerelmes lettem. Nem tudom, hogyan tovább.”
Őszintén, nem védekezve, nem manipulálva, nem támadva. Az érzéseiért senki nem felel, az érzéseit senki nem irányíthatja, miattuk nem kell senkinek bocsánatot kérnie. Amiért viszont felelősek vagyunk, azok a tetteink. Ha a fél, aki beleszeretett valakibe azelőtt elmeséli párának, mielőtt bármit is döntene, bármit is lépne, akkor korrektül jár el.
Viszont lavinát indít el, erre fel kell készülni. Ha lehet. De nem lehet igazán.
Mert jajj, mi lesz a gyerekekkel? Mi a jó a gyerekeknek? Ki mondja meg?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: